Sziastok!

Szóval,igyekeztem megbocsátani,és ha még bőgve , magamat sanyargatva is de úgy tüt mennifog.Körülöttem mindenki ezt szerette volna. Hónapokig minden jól ment. Puszik, szeretgetések, még szex közben is egyre kevesebbet gondoltam arra hogy tényleg rám gondolnak -e vagy másra.Aztá jött egy újjabb trauma.Legalábbis számomra az volt.

Az a rohadt motorozás egyre jobban ment.Pályázás, állva egykerekezés, térkoptató gatyáig koptatása stb.Tehát, "mint azt mindenki tudja", vannak olyan kis cukin felcimkézett "kisasszonyok", akik mindegy ha a motorosnak foga sincs, de motorja van.Az is mindegy hogy milyen.Tehát nálunk is sorban álltak a kérdéssel: Viszel eggyet?Akis hülyékkel nincs semmi baj, mert nem tesszük fel a hátsó ülést.Ezzel ez a gond megoldva.De vannak olyanok, akiknek nem mondhatsz nemet.Például egy barát élettársa.Van olyan aki csak egy kört akar menni.De volt valaki, aki azt kérdezte, mennyi időre megyünk?Tudni kell, hogy lecseréltük a motort, egy ugyan olyanra, csak gyártási év szerint fiatalabbra, és volt egy pár hét, amíg két motorunk volt.Ez alatt az idő alatt higgyétek el, nagyon szívesen odaadtuk motorozni az ismerőseinknek a régi mocit.Azonban ez nem volt elég az élettársnak,és azt kérte születésnapjára, hogy a párom vigye egy kört. Sokáig húztuk, vagyis húzta, az időt a pasikám, de egyszer csak eljött a nap amikor konkrét választ kellett adni.Annak ellenére hogy mindenki , a kérő (mert a kérő a pár férfi tagja volt), és a megkért is látta hogy nekem nem tetszik ez az egész a megkért, (vagyis a párom), igent mondott.Tajtékoztam a dühtől.Én soha nem kértem volna ilyet.Nem aláztam volna meg a páromat azzal, hogy felkéreckedem egy másik férfi mögé, mindenáronés a báráti pár női tagját sem bántanám meg , az erőszakosságommal. Mert azzal nincs gond hogy valaki ki szeretné próbálni, volt akinek Én adtam oda a ruhám, sisakom, minden cuccom.De ez más volt.Egy nő ezt érzi.

Eljött a nap. Óriási botrányt rendeztem.Agyerek a mamánál volt, Én meg ordítottam mint akit nyúznak.Úgy éreztem leolvad rólam a bőr a dühtől.azt hiszem törtem zúztam is.Azt hiszem... mert nem mindig emlékszem, hogy olyankor ha nagyon mérges vagyok mit teszek.A párom azért hogy Én megnyugodjak, elhívta magukkal az eggyik  motoros pajtását is.De ettől Én nem lettem jobban.Sőt, úgy éreztem így még megalázóbb.De azért elmentek.Úgy is hogy a párom tudta hogy most megint megszakad a szívem.Mert tudta.Mégis megtette velem újra.Elárult.Én meg nem aludtam otthon este.

Mikor hazaért egyfolytában hivogatott.Fenyegetee, vádaskodott, azt mondta hogy mindenhol megaláz ahol csak tud, mert Ő azt hitte, hogy egy másik hapsinak panaszkodom.Másnap hazamentem. Úgy csinált, mintha nem történt volna semmi.DE Én nem tudtam űgy tenni.Annyira felidegesítettem magam, hogy rohamom lett.De ez más voltmint az előzőek.Nem ájultam el.Mindent tudtam ,és éreztem közben.Tehát igenis van köze az egészségnek az érzelmekhez.A párocska, akik a motorozást "igényelték"ajándékba, természetesen megtudták mi történt, akkor azt mondták hogy ha engem ez ennyire érzékenyen érintett megbeszéljük, hogy Ők nem úgy gondolták.A hölgytag azóta sem jött a közelembe.Nemsokára kiderült a daganatom,és atöbbit  már nagyából tudjátok.

 Megbocsátani próbálok, felejteni nem tudok, mármint abból amire emlékszem.Még mindig együtt vagyunk, szeretem.....De a sebek, amiket ejtett, nem múlnak.De van egy fiúnk, és most vigyáz rám talán végre megérti, hogy fájdalmat okozott.

Majd még jövök, mert vannak új, és vidámabb sztoriaim is.

Sziasztok

---

Oldal: A megrázkódtatás 2
Dühkitörések helyett - © 2008 - 2024 - leirom.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat