Na Helló Nagyvilág!
Azért gondoltam hogy blogot írok, mert már nem akarok a családom agyára menni.Minden tavaly kezdődött.Legalábbis ezt mondják.Az első emlékem az, hogy egy kórházi ágyon fekszem, és az elválasztó lepedő szélére az van írva:ideg gyógy!!!!!!Arra gondoltam:Oksi megtörtént mégis ideg összeroppanást kaptam.A második döbbenet akkor ért, amikor megláttam magam a tükörben.Az utolsó emlékeim szerint hosszú majd fenékig érő sötétbarna hajam volt, de akkor egy szőkésbarna rövid hajú nő nézett velem szembe.Amikor megkérdeztem mi történt, mindenki sumákolt.Igazából nem mondtak semmit.Aztán kiderült, hogy2 héttel ezelőtt álmomban meghaltam .Leállt a szívem, és az éppen pisilésből visszatérő párom élesztett újra.Röviden: foltok voltak az agyamban amik epilepszia szerű rohamokat okoznak.mind emellett elvesztettem az emlékeimet.Szinte mindet.1 évig csak rohamok voltak, aztán tavaly Augusztusban kiderült agydaganatom van. Addigra már lebénult a bal kezem.Azt mondta az orvos hogy vagy meghalok, vagy lebénulok a teljes bal oldalamra.annyit tudtam kinyögni, hogy KURVÁRA VIGYÁZZON A KEZÉRE!Ezt azért írtam így, mert annak ellenére, hogy hang alig jött ki a torkomon, legszívesebben üvöltöttem volna.Megműtöttek.Ahogy mondták úgy lett. Sem a kezem sem a lábam nem mozgott.Megrázott, de nem annyira.Talán mert tudtam, hogy mire számíthatok.Aznap este megmozdítottam a nagylábujjam.Felvertem minden orvost, és nővért hogy ök is látják hogy mozog, vagy csak végképp meghülyültem.DE nem! Tényleg mozgott.azóta járok, és már a kezem is mozog.MondjukDe nem úsztam meg ennyivel, nem kaptam vérhigítót,így lett egy cuki tüdőembóliám.80%-ost.Jó volt.....Azt hittem hogy meghalok olyan fájdalmaim voltak.Aztán megmondták,hogy ezzel a daganattal 0,5-1 évig élhetek.A sugaras dokim szerint 2 évet tudnak garantálni.Ahogy számolom most februárban kéne először elhaláloznom.
Nos ezért "blogolok", mert hiába mondták el hogy mi történt, és hiába teszek úgy mintha minden rendben lenne, azért félek, hogy mi lesz.Ha baj lenne, ki nevelné fel a fiam, ki keltené reggelente?Ki bújna a mucim ölébe, és kérne apától mindig valamit?Ki verné az Öcsémet, és ki hívná sírva a hugomat?
Aki ismer az tudja, hogy meglehetősen optimista típus vagyok, de néha elgyengülök Én is, amit nem akarom hogy Ők is tudjanak.
Most mennem kell, de legközelebb leírom, hogy szerintem miért kerültem abba az idegállapotba, amiben most vagyok.
Különben idegbeteg kis sakál vagyok, aki sokszor olyan dühös, hogy csodálkozik, miért nem reped meg alatta a föld, vagy gyullad ki a dühtől.
Sziasztok