Helló!
Nagyon régen írtam, mert úgy éreztem minden rendben van.És talán van is.Még mindig vannak olyan dolgok, amiken nem tudom magam túltenni.Nem fogalmazok jól.Vannak olyan események, amik miatt néha rosszul érzem magam.A környezetemben mindenki azt mondja hogy a betegségemet- ami mint írtam nehezen túlélhető-,ha valaki akkor Én túl fogom élni.Nem tudom tisztában vannak-e azzal, hogy a mondataikkal milyen terhet rónak rám.Hiszek abban, hogy a rákot érzelmi megrázkodtatás okozhatja,és hogy őszinte legyek nem hat rám valami túl jól hogy mindenhonnan azt hallom, hogy Te megcsinálod, neked menni fog.Valamelyik nap sírva fakadtam rögtön jöttek a "nem lesz baj, ne sírj"dumával.Hát könyörgöm a jó égre had bőgjek már,3-4 naponta rohamaim vannak , minden időjárás változást megérzek, van okom a rinyára.Persze jó hogy élek, hogy a szeretteimmel lehetek meg minden, de a saját testem foglya vagyok.Sehova sem mehetek egyedül, mert most már bármikor utolérhet egy roham.Szóval szar így.De azt hiszem a pasimnak valamilyen szinten tettszik .Most hagyom magam szeretgetni.Nem tudtam, hogy ilyen fontos vagyok neki, és nagyon sajnálom, hogy tragédia kellett ahhoz, hogy rájöjjek mit érzek valójában Én, és mit érez irántam Ő.Azért még vannak gondok.A napokban felhívta az egyik pajtásának a barátnője, hogy menjen be hozzá, és nézze meg az új motorját.Mondanom sem kell, hogy kibuktam.A höégyemény zért hívta el magához életem párját, hogy elmondja szakított a faszijával, pedig Ő rendkívül odadó barátnő volt. A pasikám szerint a csaj csak egy haver.De ha magamból indulo ki akkor Én csak akkor hívok így valakit el, ha akarok tőle valamit.Vagy már parnoiáim vannak?Nem tudom.De ha kiderül bármi akkor azonnal tipli lesz.Én nem kérdezek semmit fogom a gyerekem meg a cuccom,és go.Nem igaz hogy nem tud már megcsúnyúlni.